Mediterrán kert és egzotikus gyümölcsös

A cikk a saját szellemi tulajdonom, másolása sem egészben, sem részleteiben nem engedélyezett!
 

A leander egy klasszikus virágzó faj a Földközi tengernél töltött nyaralások emlékét idézi. 
Trópikus hangulatot kölcsönöz, bárhová állítjuk és ezért legtöbbnyire edényes növényként tartjuk, holott vannak fajtái, amelyek a keményebb fagyokat is tolerálják.  

Általánosságban jellemző, hogy a leanderek -4 és -12 fok között elfagynak. Viszont van néhány fajtájuk, amelyek az erősebb fagyokat is eltűrik és ezért szabadföldi kiültetésre is alkalmasak lehetnek kedvező mikroklímájú pontokon.. 

A leanderek télállósága, hidegtűrése a származási hely (Földközi tenger mellékétől Indiáig) és genetikai adottságok függvénye. Az ősi fajták az adott élőhelyen szelektálódtak ki, és az ottani körülményekhez alkalmazkodtak az évezredek folyamán.  Ezért van az, hogy az "átlag" leander imádja a tűző napot, a forróságot is tűri, télen pedig a -5 C-os hőmérséklet sem tesz benne kárt, ami a Földközi Tenger melletti területeken elő szokott fordulni. 

Fotómon:  a kezemben a hidegtűrő fajták virágai.
Felül balról: Tidili, Provence, középen: Atlas és Italia Alul: Hardy red és Villa Romaine

A hazai és a közép-Európai telek viszont lényegesen hidegebbek ennél, a kedvező mikroklímájú pontokon is előfordulnak a -10 és -15 C alatti fagyos, hideg éjszakák.....

A téltűrési jellemzők az adott növény biokémiai szerkezetében keresendőek. A fagy hatására a sejtek oldott tartalma elkezd kristályosodni a sűrűség függvényében, a keletkező jégkristályok roncsoló hatásának következménye a sejtek elhalása, ill. a fagykárosodás. Minél sűrűbb só- és cukortartalmú a sejtállomány, annál inkább ellenáll a vízkristályok keletkezésének, így jóval alacsonyabb hőmérséklet mellett kezdenek azok csak kikristályosodni a sűrűséggel arányosan. 
 

Ez a jelenség a hidegvizű tengerekben élő állatoknál is megfigyelhető. Ennek egyik módszere, hogy az élőlény oldott anyagokat halmoz fel a testnedveiben, amivel felemeli azok ozmotikus koncentrációját és így lesüllyeszti a fagyáspontját. Oldott anyag lehet valamilyen só vagy cukor, de a szervezetek termelhetnek viszonylag semleges molekulákat is speciálisan erre a célra, mégpedig glicerint vagy más többértékű alkoholt (poliolt), mint például a szorbitol vagy a ribitol. Például a glicerin magas koncentrációja a testnedvekben lehetővé teheti bizonyos hidegtűrő gerinctelenek túlélését akár -60 ^oC-on is. A sarki régiókban élő egyes csontoshal-családokban fagyásgátló peptideket vagy fagyásgátló glikopeptideket termelnek a szervezetek,. amelyek igen hatékonyan gátolják a jégképződést már viszonylag alacsony koncentrációban is. Hozzákapcsolódnak a jégkristályok éleihez és sarkaihoz, megakadályozzák a további vízmolekulák hozzáadódását, előidézve a „termális hiszterézis”-nek nevezett jelenséget. Ebben a fagyáspont jóval az olvadáspont alá sülyed – ezért ezeket a peptideket nevezik termális hiszterézis fehérjéknek is. Hasonló peptidek megtalálhatók egyes rovarokban, pókokban és férgekben is.    Forrás: wikipedia.org

Egyelőre kevés a hazai tapasztalat, Nyugat-Európában már nagyobb a kísérletező kedv ezirányban. Annyit már tudni, hogy a Nerium oleander 'Atlas' néhány példánya már jó pár éve él Nyugat és Közép Európában kiültetve, amelyek az eddigi teleket kiállták és habár rendszertelenül is, de virágoznak is nyaranta. 

Hazánkban egy hobbykertésznél tudok egy kiültetett 'Atlas'-ról, ami a házfal közelében szépen áttelel, kb. -15 C körüli hideget kapott eddig.

Dlusztus Miklós kertjében ( www.dmkert.hu kertészet) egy Atlas 'Tidili' fajta már átvészelte a 2010/2011-es hosszú telet, kb. -15 C-os legalacsonyabb hideghatás mellett is.

Kisebb levélkárosodást figyelt meg a felső lombozaton, tavasszal szépen elkezdett hajtani az elmondása szerint.

Fotó: Dlusztus Miklós

Levélkárosodások ezeknél a téltűrő fajtáknál általában -12 és -15 fok között jelentkeznek. Egyes példányokon megfigyelhető, hogy egy nagyon erős visszafagyás után tőről vagy az idősebb ágakról újra kihajtanak. Egymást követő két nagyon hideg tél valószínűleg komolyabb problémákhoz vezetne. 

Saját töveimet - mintegy 10 db különböző hidegtűrő fajtát - 2011 tavaszán tudtam a végleges helyükre kiültetni.
2012 tavaszán fogok referálni a tapasztalatokról itt...

Télire egyszerű tőkupacolást kapnak és egy indián-sátorszerű nádtakarót, amely szellős és ugyanakkor véd az erős téli nap és a csapadék hatása ellen is.

Fotómon balra egy Taurus 2011. novemberében.

A Marokkói Atlas hegységben több természetjárót is meglepett már az, hogyan alkalmazkodott  a leander a magashegységi klímához. Marokkói bevándorlók is hoztak magukkal e fajtákból Európába, így lassan elkezdett terjedni a köztudatban, hogy már nem csak a cserépben nevelhető fajták léteznek, hanem kerti kiültetésre alkalmas hidegtűrő fajták is. 

Az Atlas hegység 2000 méter fölötti területein is élnek, virítanak leanderek magashegységi körülmények között, elsődlegesen a folyópartok mentén. Többségük alkalmazkodva a zord és nem éppen mediterrán éghajlati körülményekhez törpe növésű és nem nő olyan méretűre, mint a tengerparton élő társaik.

Innen jött az ötlet, hogy azon fajták, amelyek alkalmazkodtak az ottani zord körülményekhez, azok a mérsékelt övi teleket is jobban viselhetik és a kerti kiültetésükkel is érdemes lenne foglalkozni. 

A leanderre specializálódott nyugat-európai kertészek így rögtön rá is csaptak a lehetőségre....

 Télálló ill. korlátozottan fagytűrő leanderfajták ismertetése: 

 
Atlas :  

A Nerium oleander ’Atlas’ az Atlasz hegységből, Marokkóból származik, 2000 m körüli magasságban él és szimpla rózsaszín virága van.  Európába a marokkói bevándorlók hozták először magukkal ezeket a különlegesen kiváló téltűrésű, magas hegységi klímához szokott egyedeket. Magashegységi körülmények közt hozzászoktak a hideg és zord éghajlathoz, általában törpe növésűek. 
Az ’Atlas’ fajta fagytűrésére jellemző, hogy kb. -12 fokig zavartalan, -15 fok körül a levelei már fagykárt szenvednek, -17 foktól pedig már a fás részek is fagykárt szenvednek, a leveleit elveszti vagy tövig teljesen visszafagy, de következő évben jól regenerálódik..   

Az eddigi tapasztalatok alapján a legkiválóbb hidegtűrésű a Nerium oleander ’Atlas Nain de Tidili’ a -19 C -ot mulch-ozással már túlélte. (lsd. fotómon balra)

Különböző területek helyi adottságai (mikroklíma) is befolyásolják a télállóságot, így eléggé eltérőek lehetnek az egyes leanderek télállósági toleranciái is. Ugyanúgy előfordulnak gyengébb fagytűrésű és erősebb fagyokat is kiálló példányok. Nincsenek még eredmények arra nézve, hogy a téltűrő, marokkói magashegységekből származó törpe fajták a mi klímánkon is törpék maradnak-e: Telouet, Bashkoune, Kamedin, Tidili és Dardes fajták.

Villa Romaine:   

Nerium oleander ’Villa Romaine’ rózsaszín szimpla virágokkal, már a -15 fokot probléma nélkül túléli, -16 fok alatt a fás részek is visszafagyhatnak. 
Az ’Atlas’ fajta marokkói magashegységi legkiválóbb hidegtűrésű egyedei után a legjobb fagytűrésű fajtának tekinthető.  

  Italia     

Nerium oleander ’Italia’ szimpla pirosas-pink virágú, mely messziről világít, vibráló pink színű és enyhe illata is van. 

Az egyik legjobb fagytűrésű európai fajta, Dél-Franciaországban a -12 fokot is könnyedén átvészeli. 

Közép-Európában -15 fok alatt visszafagyhat tövig.

   

  Cavalaire  

Nerium oleander ’Cavalaire’ egy dupla, néha tripla, erős rózsaszínű virággal, intenzív vanilia illattal. 
Az öt legfagytűrőbb leander fajtába tartozik, mintegy -12 fokig problémamentesen kiállja a fagyokat. Ennél mélyebb hőmérsékletről még nincsenek teszt-eredmények. 

   Provence  

Nerium oleander ’Provence’ egy dupla/tripla virágú, halvány sárga-barack-pink árnyalatú,  illatos fajta, -12 és -15 fok között bírja a telet. 
Az öt legjobb téltűrésű fajta közé tartozik, bár hosszabb idejű szabadföldi tartását Közép-Európában még nem tesztelték. (nem csodálom, mert az egyik legszebb virágú fajta) 
A virágzása rapszódikus, eső hatására ledobálja a virágait, bimbóit. Csakis tűző napon virágzik szépen és hosszantartóan. Esőtől óvni kell a virágzási időszakban.

 
Hardy Red: 

Nerium oleander "Hardy Red' egy amerikai fajta, szimpla ciklámenes-piros színű virágokkal. A Kaliforniai Monrovia kertészethez fűződik a szelekció.
Téltűrése mintegy -12-15 C, ezalatti értékekről nincsenek teszteredmények.
Egyik leander-kedvelő ismerősömnél egy Hardy red tő kint maradt cserépben a teraszon a 2010/11-es télen és nem fagyott el, pedig nagyon hosszú volt ez a tél....

Taurus: Új fajta. Christoph Köchel gyűjtése a magashegységi Taurus hegység (Törökország) téltűrő egyedeiről. Teszteredmények még nem ismertek, de vélelmezhetően a -12/-15C-ot is bírja. 

Megemlítem még a Harriet Newding , a Luteum plenum (tripla vajsárga) vagy a La Fontaine nevű fajtákat, sőt számos kiváló hidegtűrésű fajta is létezik még, több köztük természetes hibridként keletkezett, amelyek szintén nagyon jó télállóságúak.
 

Edényesként tartva ezeket a fentebb ismertetett  kiváló hidegtűrésű fajtákat jóval később kell téli pihenőhelyre vinni, miután az erős fagytűrési jellemzők ilyen tartásmódban is nagyságrendileg jobbak a többi társaiknál. A dézsában viszont könnyebben átfagy a talaj és sérülhet a gyökérzet is, így ebben az esetben javasolható a teleltetőhelyen tartás a téli időszakban.

Kínálatomban szoktak lenni limitáltan az alábbi téltűrő fajták:

Nerium Atlas ’Nain de Tidili’     (kb. -19 C)       

Nerium oleander ’Cavalaire’ (kb. -12 /-15C)

Nerium oleander ’Italia’   (kb. -12 /-15C)

Nerium oleander ’ Provence’  (kb. -12 /-15C)

Nerium oleander ’Hardy Red’  (kb. -12 /-15C)

Nerium oleander 'Taurus'  (kb. -12 /-15C )

A kerti kiültetés esetén szükség lesz kisebb óvintézkedésekre is:

Első az, hogy a növényünk legalább 3-4 éves legyen, kiváló egészségi állapotú, amikor kiültetjük.

Találjuk meg a lehető legvédettebb, legtöbb napos órát számláló és a legkedvezőbb mikroklímájú pontot a kertünkben. (ház közelében, déli házfal elé stb.)

Kiültetésre mindenképpen tavasszal kerüljön sor, így a gyökérzet jól meg tud nőni, erősödni a fagyok beálltáig.

Augusztus-szeptemberben káliumdús műtrágyával öntözzünk, ami erősíti a szöveteket és ellenállóbbá teszi a növényt.

A téli fagyok beállta előtt vegyünk fenyőkérget, vagy szerezzünk faháncsot, vagy szalmát, de a kerti falevelek is megteszik, amivel 5-10 cm vastagon a tő környékén a földet bemulchozzuk a gyökérzet fagyvédelme érdekében. 

A lombozatot kössük össze lazán spárgával és érdemes valamilyen egyszerű tetőt ácsolni fölé, hogy az ónos eső és az erős téli napsütés ne tegyen kárt benne. Teljesen zárt takarást nem szabad építeni!!!
Fagymentes napokon ha szükséges, öntözzük meg kevés langyos vízzel. Az erős téli napsütés beindíthatja a nedvkeringést, majd az éjszakai kemény fagy a keringő vizet kifagyasztja és károsodhatnak a sejtek, ezért kedvezőbb, ha nem zárt, de valamilyen árnyékoló kerül a növény köré az erős napsütés ellen. (pl. lazán a tő köré tekert nádszövet indiánsátor alakban szellőzést is biztosítva)

Február végén/március elején az időjárás függvényében a téli védelem (tető és a mulchozás) elbontandó, eltakarítható. A spárgát vágjuk el és szükség esetén végezzünk alakító metszést. 

Májustól balkontápokkal, de már egyes kertészetekben, barkácsáruházakban kapható kifejezetten leandereknek kifejlesztett összetételű táppal kezeljük augusztus végéig. 


Sose tápozzuk túl a leandereinket! A kiültetett tövek bőven találnak a hazai földből megfelelő mennyiségű tápanyagot a növekedésükhöz! Elegendő a vegetációs időszakban 2-3 alkalommal tápozni eloszlatva a kiültetett töveket. (nitrogénszegény és inkább foszfor vagy káliumdúsabb tápot használjunk pl. Vitaflora leandertápja, de lehet kaktusztáp is)


A túltápozott növények ugyanis bár szép zöldek, mégis gyenge ágrendszerűek lesznek, a szöveteik és a sejtfalak fellazulnak, megnyúlnak és könnyebben áldozatául esnek a betegségeknek, kártevőknek.